A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át
vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett
vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba
jártak templomba.
A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját
templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a
házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így. Egy szokásos mise
végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet
a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi.

Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap jó volt, bár kicsit furcsállta a dolgot.
Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte a férfinak és
odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a
kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna,
kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.

Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap újból szembe találta magát
a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
A pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze
azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de
rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom?
A férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utána eredt.
Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a
falu végében kifulladt, és csaknem elájult.

Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkor érdemes lenne
tudni tartani vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóedzéssel
töltötte. Megérte, mert ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a
templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából
a fél citromot.

A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes fiam, felelte a pap de kérlek áruld el, miért kell neked ...
A férfi már futott is kifelé, de a pap szorosan a nyomon követte.
Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz
értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva
a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.

A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába járt
gyakorolni, sőt, ha már ott volt, Arena márkájú úszónadrágot, és Nike futócipőt is vett
magának.
Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra
ellátogat hozzá. Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és
belépett a férfi:

- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! A pap jó volt, hátrament, (felhúzta az
úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked?
A fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána.
Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte.
Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel
felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre,
ahogy baktatott hazafelé.

A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden nap a templom
kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a
papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise
előtt felvette reverendája alá az Arena úszónadrágot és a Nike futócipőt. Sőt, jó volt, és
még a fél citromot is előre a zsebébe tette. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a
misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontosan,
amikor a misének éppen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.

- Pap, kérlek, légy jó, és ...
A pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére?
A férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a
fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy
indát, és átlendült a másik oldalra. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott
egy másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt
akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsba bezárta magát a
férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón
kívül nem talált bejáratot; azt kellet valahogyan kinyitnia. Csaknem őrjöngve tért haza.

A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának
minden lehetséges módját. Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba
rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal várta az idegent. Amaz csakhamar meg
is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam, nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi
csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte: de mire kell ez
neked?

A fickón páni félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon
szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak
tovább a fáig, nyakukat majd kitörve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon. A
férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg,
lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral. Egy óra
nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott,
nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a
fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a
jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell
neked?
- Rendben van, pap ... érkezett a remegő hangú felelet. Elmondom neked, de kérlek, légy
jó, és ne mondd el senkinek!

A pap jó volt és nem mondta el.